SZEMÉLYES TÖRTÉNETEK SZENT RITA KÖZBENJÁRÁSÁRÓL

Rövid történetek  Szent Rita közbenjárásáról

Ezen történetek a zarándokok mesélték el a 2018. évi búcsún

-Egy asszony férjét baleset érte. Nem találták, a kutya vezette őket a baleset helyszínére. Szent Ritához imádkoztak, csodaként élték meg, hogy megtalálták, így maradt életben. A csodát Szent Ritának tulajdonították.

-Egy 83 éves asszony súlyos beteg volt, a fülét kellett műteni. A szomszédasszonytól, akitől a tejet hordták, kapott egy gépelt, Szent Ritához fohászkodó imát azzal, hogy "csak hozzá imádkozz". Így is történt, meggyógyult és ma is teljesen egészséges. Minden évben jön a búcsúba, és máig őrzi a kapott füzetet.

-Egy idős hölgy 50 éve jár ide a búcsúba. A Szent Rita tiszteletet édesanyja hagyományozta rá, ez "apáról-fiúra" száll a családban.

-Szlovákiából 47-től deportálták őket Magyarországra. Amikor Feljöttek Pestre, mindig első útjuk a Szent Rita templomba vezetett. Volt a családban egy nagybácsi, akit Mindszenty bíborossal együtt ítéltek el, eltiltották a hivatásától. 5 évig csak mellékoltárnál misézhetett. Érte is itt imádkoztak.

-Idős néni meséli: "Igen szegény vallásos család voltak, nagy Szent Rita tisztelők. Sajnos a gyerekei már nem élik a hitüket. Most született egy dédunoka, akit szülei: a vallástalan unoka és egy meg nem keresztelt unokameny elvittek a templomba és megkereszteltették. Ennek a kisgyereknek a mamája is megkeresztelkedett és most egyházi házasságot is fognak kötni. Nem hiába imádkozik Szent Ritához."

-Érkezett egy hölgy hatalmas piros rózsacsokorral. Meséli: Solymáron bement a virágüzletbe pár szál rózsát venni. Elmondta az eladónak, hogy a Szent Rita búcsúba viszi. Az eladó az összes rózsáját ingyen odaadta, hogy hozza el Szent Ritának.

Ima meghallgatások

Boldika

Ezúton is hálát adok a Jóistennek és köszönöm Szent Rita közbejárását! Történetem röviden a következő:
Utólag számoltuk ki, hogy első gyermekünk, kisfiúnk Cascia-ban fogant, amikor feleségemmel 2004-ben ott jártunk (éppen Szent Rita városát megtekinteni). A terhesség 26. hetében feleségemet a szülőszobára vitték szülési görcsökkel. A koraszülést mégis sikerült elkerülni! Aztán a 34. hétig "húztuk"', ekkor világra jött kisfiúnk, Boldikánk. A koraszülött intenzív részlegre került, voltak problémák vele, mert a szüléskor még nem minden fejlődött ki rendben. Egy nap pedig az orvosok közölték a rettenetes hírt: agyi rendellenességet látnak, vérzést, és nem tudják, mit tehetnek. Abban a pillanatban ösztönösen indultam, szaladtam a legközelebbi templom felé, ami zárva volt, de éppen mire odaértem a plébános bentről kinyitotta az ajtót, megkérdezte, mi járatban vagyok, majd betessékelt. Az ajtó mellett "véletlenül" Szent Rita képe és imája függött, én pedig letérdeltem és imádkoztam kisfiúnkért. Ezután visszasiettem a kórházba, ahol feleségem ragyogó arccal és azzal a hírrel fogadott, hogy képzeljem az orvosok véletlenül összecseréltek leleteket, amit mondtak, hála Istennek nem a mi gyermekünkre vonatkozik. Ekkor éreztem, hogy olyan segítséget és megerősítést kaptunk, ami egész további életünkre kihat. Szent Ritát immár egész családunk védőszentjeként tiszteljük. Hálával és nagy szeretettel tartjuk őt a szívünkben.

Pál

Imacsoportunk nevében szeretném kérni, hogy a csütörtöki, Szent Rita tiszteletére bemutatott szentmisén szerepeljen a "hálából a gyermek közösség megsegítéséért" szándék.

Örömmel számolok be arról, hogy a másfél évvel ezelőtt e-mailen "jó szándékra" kért ima is ezzel együtt nyert meghallgatást Odafenn! Kérem ezt is foglalja bele a szentmisébe.

Andrea

Kiimádkozott munkahely

Dicsértessék!

A férjem munkahelyén a betöltendő és a már betöltött állásokra újfajta pályázati rendszert dolgoztak ki. Férjem pályázatát elutasították, pedig már évek óta abban a munkakörben dolgozott. Ez azt jelentette, hogy ha nem nyer meg a vállalaton belül más munkakört pályázattal, nem lesz állása. Nem értettük a történteket, hiszen meg voltak elégedve a munkájával, és eléggé speciális volt a végzettsége is.

Negyven év felett, a mai gátlástalan világban ez elég nagy félelmet jelent mindenkinek. Hogyan tovább? Gyerekek, a havi befizetni való, élelem, stb. Egy fizetésből szűkösen valahogy eltengődtünk volna, de a lelki teher még ezeket a félelmeket is felülmúlta. Mennyi visszautasítás vár még ránk.

Elkezdődött a küzdelem: munkakeresés, pályázatok írása, keresgélés az újságokban, neten stb. Kis családunk összeült minden este imádkozni. Több kilencedet végeztünk Jézus Irgalmas Szívéhez és Szent Ritához. Imánkat böjttel is megtámogattuk. Testvérek is imádkoztak értünk.

"Semmi" nem történt. Csendben várakoztunk, és semmi....és még mindig semmi.... Hallgatott a Mennyország !

A munkahelyi átrendezés azonban hol ez, hol az miatt elmaradt, eltolódott. Megbeszéltük a férjemmel, hogy nem kapkodunk, türelmesek leszünk. Nem veszítjük el a fejünket. Isten minden rosszból valami jót tud kihozni. Ez volt a vigaszunk. Közben az lett a szokásunk, hogy esténként elmondtuk a Szent Rita litániát, és már befejeztük ugyan a kilencedet, de azért Szent Rita közbenjárását kértük. Így telt el hét hónap. Volt még egy lehetőség vállalaton belül, de a pofonok után a férjem nem akarta megpályázni: minek még egy kudarc? Hosszas rábeszélés után végül beadta.

Pár nap múlva postán kikézbesítették a felmondó levelét. Nagyon nehéz órákat éltünk át. Isten még ezt is megengedte, hogy kezünkbe fogjuk és elolvassuk!!

Csak arra emlékszem, hogy akkor egész éjjel állandóan azt hajtogattam: Szent Rita, könyörögj érettünk! Reggel elimádkoztuk azt a szép imát: Ima Szent Ritához, aki még az utolsó pillanatban is segít. Nagyon rossz állapotban értünk akkor a munkahelyünkre.

A délelőtt folyamán szólt az egyik kolléganőm, hogy keresett már többször a férjem, azonnal hívjam fel telefonon. Férjem örömmel újságolta, hogy a pályázata nyert, minden rendben! A kolléganőmmel (aki szintén imádkozott értünk) egymás nyakába ugrottunk.

Isten kegyelme és különös ajándéka, hogy férjem a mai napig ugyanabban a beosztásban dolgozik, mint eddig. Dicsőség ezért a Jóságos Istennek, és köszönet, hála Szent Ritának, aki közbenjárt értünk.

/A. Viktória/

Kis Ritácska születése

Ma, Szent Rita napján, eszembe jutott a három évvel ezelőtti Rita-nap, amikor nagyon nehéz helyzetben voltam, és Rita ekkor is bebizonyította, hogy mindig segít!

Későn, majd' húszévesen lettem elsőáldozó, és hamarosan bérmálkoztam is. Bérma-nevem Rita lett, mert a többi szent között különösen tiszteltem Őt, sokat olvastam róla, megismertem az életét, imádkoztam hozzá (a figyelmemet Anyukám irányította Szent Ritára).

Később férjhez mentem és szerettük volna, ha gyermekünk születik. Sajnos, nem adatott meg, hatalmas sokk ért minket, amikor néhány év múlva megtudtuk: hiába várunk, nem lehet babánk. Nagyon elkeseredtünk, de nem adtuk fel, azonban nemcsak az Úr segítségét vártuk és kértük, hanem mi is megtettük, amit lehetett: orvosi segítséget kértünk. Nagyon nehéz, hosszú és fájdalmas élményekkel teli utat kellett megtennünk (egy babát magzati korban elveszítettünk), de én folytattam az imát, és megígértem Szent Ritának, hogyha segít és lányom lesz, őutána fogom elnevezni. Hamarosan nagy boldogság ért minket: várandós lettem újra! Az örömöt nem sokkal később beárnyékolta egy vérvételből megállapított diagnózis, miszerint nagyon nagy esély van rá, hogy a baba nyitott gerincű. Én éreztem, hogy ez nem igaz, és nem engedtem elvégeztetni egy vizsgálatot, ami ezt megerősítette vagy cáfolta volna, mert ez a baba elvesztésének kockázatával járt volna. Az orvosok döbbenten meredtek rám, amikor azzal indokoltam a vizsgálat elutasítását, hogy akkor is megtartom a babát, ha mégsem egészséges. Félidősen kiderült, hogy a baba kislány! Ugyanekkor viszont felfedezték, hogy van egy "kisebb" baj, cisztás a méhlepény. Volt orvos, aki nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek, más azt mondta, nem lehet előre tudni a következményeket... Tudom, hogy Szent Rita imádkozott értünk, pár hét múlva a cisztának nyoma sem volt! Később azonban az orvos, akihez jártam, elkezdte mondogatni, hogy szerinte a baba kicsi, nem fejlődik rendesen, és ezt ellenőrizendő gyakrabban hívott ultrahangos vizsgálatra. Nagyon megijedtem, más orvost is felkerestem (akinek a véleményét később a választott orvosom nem fogadta el), aki megnyugtatott, hogy nincs baj a kislánnyal. 3 éve, pár nappal Rita-nap előtt az orvosom közölte, hogy a baba egyáltalán nem fejlődik, be kell feküdnöm a kórházba, és ha ők cukor-infúzióval nem tudják "felhizlalni" őt, akkor még az is lehet, hogy be kell fejezniük a terhességet, azaz kiveszik a babát. És hogy most olyan állapotban van a kislány, hogy bármi megtörténhet vele... Ekkor voltam 7 hónapos várandós. Ez egy pénteki napon történt, ő odaadta a papírokat a hétfői kórházi befekvéshez. Borzasztó volt, amit éreztem, sírtam és féltettem a babámat. Nem értettem, hogyha olyan nagy a baj, miért nem tart bent rögtön, és figyelik a babát? Otthon megpróbáltuk megbeszélni a családdal. Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert két választásom volt: hiszek az orvosnak, befekszek a kórházba, kockáztatva azt, hogy két hónappal a baba világra jövetele előtt kiveszik őt, mert úgy gondolják, nem fejlődik rendesen és életveszélyben van; vagy keresek egy másik orvost, aki elvállalja a további gondozásunkat, és többé nem megyek vissza az előző orvosomhoz. De ez utóbbiban benne volt a kockázat, hogy nem sikerül pár napon belül (péntek volt), és ha tényleg baj van a babával, akkor ezzel a döntéssel én kockáztatom az életét... De az is szörnyű lenne, ha semmi baja a babának és a kórházban megműtenek, kiveszik jóval korábban - és így is veszélyben lenne a koraszülöttség miatt, ahogy az orvos "megnyugtatott": így sem biztos, hogy megmarad...

Rettenetes hétvégénk volt. Csak beszélgettünk, és próbáltuk a jó megoldást megtalálni, miközben sokat sírtam, és egyfolytában a hasamat tapogattam, hogy mozog-e még a kicsim.

Eljött a vasárnap, és a döntés ideje, hogy befekszem-e hétfőn vagy sem.

Erre a vasárnapra esett 2005-ben Szent Rita napja. A család részt vett a szentmisén, amit "születendő Ritáért", azaz az én kicsimért ajánlottak fel; ezt már korábban kértük, hogy így, hogy még nincs megszületve, de él a hasamban, ünnepelhessük a névnapját.

Sírtam, és kértem Szent Ritát, hogy ne engedje, hogy tragédia történjen a kislányommal, ha már az ő oltalmába helyeztem, és a keresztségben az ő nevét fogja kapni. Kértem, hogy imádkozzon értünk a Jóistenhez, hogy vigyázzon erre a babára, és segítséget kértem a jó döntéshez.

Végülis úgy döntöttem, nem fekszem be hétfőn. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz másik orvost találni, ilyen előrehaladott várandósságot egy orvos sem szívesen vesz át gondozni.

De sikerült, hála Istennek - a férjem egy kollégájának a felesége egy jó hírű kórházban dolgozott az újszülött-intenzív osztályon, és az ő közreműködésével akadt egy orvos ott, aki (harmadikként, és ezzel ott utolsó esélyként) elvállalt minket. Ez már hétfőn vagy kedden kiderült, és nagyon hamar fogadott is minket. Elmondtuk, hogy mit mondanak a babáról, és szeretnénk, ha ezt megerősítené és ebben az esetben is segítene, vagy megcáfolná. Nagyon kedves volt, másnapra behívott a kórházba ultrahangvizsgálatra, amit akkor és később is mindig személyesen végzett. Ennek során megállapította, hogy a kicsimnek semmi baja, normálisan fejlődik és a súlya is megfelelő a magzati korának. Nagyon boldogok voltunk!

Az előző orvosom soha nem érdeklődött, nem hívott fel, hogy miért nem feküdtem be, mi van velünk...

A várandósság további része már nagyobb nyugalomban telhetett, igaz, a szülés várható ideje előtt két héttel be kellett feküdnöm a kórházba kisebb egészségügyi problémák miatt, amik csak engem érintettek, a babát nem.

És 2005 nyarán, egy vasárnapi kora reggelen megszületett Rita, teljesen egészségesen és normális súllyal. Gyönyörű volt, és most, közel háromévesen is az. Ő a szemünk fénye, nagy boldogságunk, és tudom, hogy Szent Rita, ahogy mindig is vigyázott, vigyázni fog rá továbbra is.

Két hónaposan kereszteltettük meg - mosolygott, amikor ráöntötték a keresztvizet...

Okos, szépen fejlődő kislány, kétévesen már tudta, hogy a templomban Jézus lakik, összetéve a kis kezét imádkozik ő is, és már régóta teljesen egyedül ő mondja az asztali áldást. Aki kérdezi a nevét, mindenkinek büszkén mondom, hogy Szent Ritáról neveztük el!

Hála legyen érte és mindenért a Jóistennek, és Szent Ritának, aki valóban mindig segít!

Éva

Áldással írok Szent Ritáról, mert nagymértékben hozzájárult, hogy kisbabánk megfoganhatott!

Hónapok óta próbálkoztunk, mire várandós lettem, de apró jelekkel mindig előrébb és előrébb jutottunk a cél felé. Hosszú lenne részleteznem ezt az időszakot, de tudom, hogy Szent Ritához szóló imáim mindvégig meghallgatásra találtak.

Kérem, amennyiben olvassa e sorokat, a legközelebbi szentmisén foglalja imába születendő gyermekünket.

Részemről holnapi napon látogatok el az Önök templomába, ezzel tiszteletemet téve a személyes köszönésnek is.

Imáikat előre is köszönöm!

Angelika

Szent Rita nem hagy cserben!

Néhány hete úgy érzem, hogy írnom kell arról a különös és csodálatos segítségről, amelyet másfél, két éve tapasztalunk Szent Ritától.

Középkorú, műszaki értelmiségi házaspár vagyunk, két egyetemista gyerekkel. Korábban egy nagyvállalat különböző intézményeiben kutatással, fejlesztéssel foglalkoztunk, aztán a kilencvenes évek elején - inkább kényszerűségből, mint saját elhatározásból - vállalkozásba kezdtünk. Ez a vállalkozás biztosította a megélhetésünket, erre alapoztuk a gyerekek taníttatását is. Két évvel ezelőtt azonban olyan válságba kerültünk, ami szinte teljes ellehetetlenüléssel fenyegetett minket. Ekkortájt került a kezembe - látszólag teljesen véletlenül - egy kis füzetecske, amely a Szent Rita segíts! címet viselte. Eszembe jutott, hogy nálunk úgy tartották, Ritát akkor is segítségül lehet hívni, ha már egészen kétségbeejtő helyzetbe került valaki. A miénket annak éreztük. Megvettem a könyvecskét és annak útmutatásai szerint imádkozni kezdtük a Rita rózsafüzért és kilencedet is tartottunk. Kisvártatva egy telefon érkezett vidékről, ahol még a nagyszüleimtől maradt egy darabka föld, amit földrajzi elhelyezkedése miatt jószerivel sem megművelni, sem eladni nem lehetett korábban. Most azonban egy tőkeerős nagy cég tervezett beruházásához kiszemelte ezt a területet, és jelezte vásárlási szándékát. Nem részletezem a sok jogi csűrcsavarást, de végül a
sok ima meghallgatást nyert, és az ingatlant sikerült eladni. Ennek az ügyletnek minden mozzanatánál szinte érezni lehetett a láthatatlan segítő kezeket, ahogy tolják félre az útból az újabb és újabb akadályokat.

A gondjaink valamelyest enyhültek, közben az is kiderült, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba mehetek, ami azt jelenti, hogy ha nem is sok, de legalább valami rendszeres jövedelem áll a házhoz. A hivatali ügyintézés soha nem volt az erősségem, a "fontos papírok", különféle
igazolások beszerzése, az ügyintézőkkel való várható hadakozás már előre görcsbe rántotta a gyomrom, de most valahogy minden simábban ment, mint ahogy azt vártam. Hát hogyne! Hiszen minden nap Szent Rita közbenjárását kértem és köszöntem.
Házi védőszentünknek, családi patronálónknak tiszteltük már ezt a kedves itáliai szentet, amikor kiderült, hogy férjemmel Rita-napon esküdtünk örök hűséget. Különös, hogy ez csak nemrég tudatosult bennünk. Azóta a május 22-e nálunk dupla ünnep.
Most ott tartunk, hogy eddig - az állandó nehézségek ellenére - minden számlát ki tudtunk fizetni és a legfontosabb dolgokat meg tudtuk vásárolni, a gyerekek pedig járhatnak egyetemre. (A tanulás mellett alkalmi munkát is végeznek.) A vállalkozást feladjuk, férjem munkát keres. A kora miatt ez sem lesz egyszerű feladat, ezért megint Rita segítségét kérjük. Bízunk Szent Rita közbenjárásában, hiszen már annyit és olyan sok mindenben segített.
Most, ahogy végigolvastam, amit eddig írtam, egy kicsit olyan, mintha minden az anyagiak körül forogna, pedig ez nem így van. Az elmúlt években megtanultunk alázattal, odaadással, bizalommal fordulni égi segítőinkhez, a szentekhez, angyalokhoz, Máriához, tulajdonképpen
közvetve, vagy közvetlenül magához a Jóistenhez. A családunk erősödött szeretetben, a nehézségek közelebb hoztak minket egymáshoz. Budapestnek sok templomát megismertük, mert ez is egyfajta felajánlásunk, hogy lehetőség szerint hétköznapokon is részt veszünk szentmisén más-más templomban. Így jutottunk el a Kun utcába is, ahol kedves kezekből
megkaptuk a Ritás Híreket. Nagyon megható érzés látni azt a rengeteg hála-táblát, amivel a templom szinte tapétázva van. Rita nagyon sok embernek segített és ezt jólesik tudni.

HÁLA és KÖSZÖNET érte a B. családtól!

Kedves Tóth Kálmán plébános atya!
Nagyon örülnénk, ha alkalmasnak találná a fenti levelet közzétenni, hátha másoknak erőt és bizalmat ad. Kérem, hogy nevünket csak monogram jelezze. Köszönet a szentbeszédekért!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

B-né S. E.

Szent Rita segítségét szeretnénk kérni, hogy a legyőzött egészségi problémák után várva várt egészséges gyermekünk megfoganjon és világra jöjjön.

Köszönettel és hálával:

Rita, Ervin